A megszállott futóként ismert orvos úgy nevezett, ahogy a világ minden  táján teszik, a regisztrációs díj is megoldható lett volna, ám az egyik leghíresebb 42 kilométerre nem olyan egyszerű bejutni. Ha elfogadják a kártyát, sikerült a regisztráció, vagyis mehetsz. Pontosabban futhatsz. Neki negyedszerre sikerült, muszáj azt mondani, nem véletlenül.

Az ország első számúnak mondott egészségügyi intézményének mellkassebészeti profilvezető főorvosa dr. Pellek Sándor mellkassebész. Korábban afganisztáni missziói miatt (merthogy többször is járt a Közel-Keleten gyógyítani) szerzett ismertséget magának a szakmán túl a civil szférában is. Szóval az Állami Egészségügyi Központban az a szokás, hogy minden évben kitalálnak valamit, ami segít megmutatni a kollégáknak, a barátoknak az orvost és az ápolót – kicsit másképp, mint amit a fehér köpeny mutat. Tavaly egy újságot adtak ki, idén filmet forgattak. Dr. Pellek Sándor mi mást csinálhatott volna ebben, mint futott:

Dr. Pellek Sándor

˝Úgy öltöztettek fel, s olyan parókát kaptam, mint a filmben Forrest Gump. Már vagy egy órája futhattam a Margit-szigeten, amikor egy amerikai is mellém vetődött, kérdezte, ki vagyok. Hát Forrest Gump! – válaszoltam. A kollégáknak a futás jut rólam az eszükbe, s tudják mit: ezt roppantul élvezem!"˝– mondta Pellek doktor.

Cikkünkben a mellkassebész mondja el a maratoni futások titkát, de előtte lássuk, hogyan kezdődött az ő (maratoni) története: Las Vegasban futotta le az első 42 kilométerét, 2007-et írtunk, s ő akkor egyfajta missziót vállalt: Afganisztánért futott, ahonnan orvosként épp visszatért, s ugye nem kell mondani, Amerikában ez különös apropót adott a maratoni futásának. Ezt aztán megismételte Pellek doktor 2008-ban is, majd idén jött a bécsi maraton és a nagy álom, New York…

˝A nevezéskor a korábbi maratonok eredményét kell feltüntetni, de mivel a túljelentkezés sokszoros, ezért gyakorlatilag a szerencsén múlik, hogy megkapod-e a lehetőséget az indulásra. Az én esetemen háromszor visszadobta a bankkártyámat a számítógép, ami azt mutatta, hogy egy év múlva próbálkozhatok újra. Idén azonban sikerült, és pontosan azt az élményt adta a világ egyik leghíresebb maratoni futóversenye, amit reméltem. Átfutottunk New York városrészein, Brooklynban együtt tapsolt és szurkolt nekünk zsidó, afroamerikai, olasz, indiai… Ott nem számított bőrszín, csak a teljesítmény. Képzeljék el, találkoztam egy olyan hatvanéves férfival, aki nyolcadszor futotta le a maratoni távot. De egy olyan iraki veteránnal is, aki fél lábbal teljesítette a távot, mögötte futott egy katonatársa – amerikai zászlóval a kezében. Én is katonaorvos vagyok, így talán nem véletlen, hogy közéjük kerültem, de láttam egy olyan katonát is, aki teljes menetfelszerelésben teljesítette a távot…˝


˝Az embernek úgy kell élnie az életét, hogy ne érezze azt: a saját élete kimaradt belőle˝ – ezt a mondatot is dr. Pellek Sándor mondta, körülbelül akkor, amikor arról kérdeztük, honnan jött a futás iránt érzett szenvedélye: ˝Ha az ember józan ésszel képes belátni, hogy a szakmájában eljutott oda, amikor a dolgok már csak ismétlődni tudnak, akkor talál magának egy olyan szenvedélyt, ami állandó kihívások elé állítja. Én egyedül futok, közben talán meditálok is, de ami ennél is jobb, hogy sokszor köszönnek, intenek nekem a korábbi betegeim – egy kerékpárról… Nem titkolom, szeretném, ha példám nemcsak a budapesti kórház kisfilmjének nézőihez jutna el, hanem azokhoz a gyerekekhez is, akiknek az élete egészséges irányba terelhető… Nekem óriási élmény volt az is, hogy amikor a családommal legutóbb Amerikába utaztunk a maraton miatt, a Budapest–New York járaton aki magyarral csak találkoztam, az szinte mind azt mondta: futni jön. Nem én vagyok az egyedüli Forrest Gump…˝

Pellek Sándort kérdeztük a folytatásról is, ami azért támpontot ad a hasonlóképp elszántaknak: ˝Tokióban is neveztem, amit 2010. február 28-án rendeznek; erre a maratonra 311 ezren regisztráltak, de csak 35 ezer futó indulását tudják elfogadni. Az idei teljesítményem alapján 2010-ben indulhatok újra New Yorkban is. Ezekről az álmokról szólhat az életünk, függetlenül attól, ki milyen szakmát választott magának. A maraton olyan csúcsteljesítményekre sarkallja a résztvevőket, amelyek – bátran állíthatom, hisz láttam a saját szememmel is – sok esetben egy városnyi lakosság teljesítményét is felülírják.˝

Hogy mi lenne (stílszerűen) dr. Forrest Gumptól ez a teljesítmény? ˝A New York-i eredményem után több meghívást is kaptam más maratonokra is, így például arra, amit a Himalájában rendeznek. Ott lefutni a 42 kilométert…˝