In memoriam Nick, Mo, és Otis

Mi lesz annak a csecsemőnek, gyermeknek a lelki üdvével, aki meghal, mielőtt még képes lenne a Világot észlelni?

A múlt héten egy légitársaság utasai szörnyű tragédiát szenvedtek. A Pokol tüzében a gép utasai és személyzete is meghalt, köztük 80 gyermek. Köztük volt Nick, Mo és Otis, ausztrál gyermek. A tragédia körüli stabil bizonytalanság közben megszólalnak a nagyhatalmak vezetői, az ENSZ, kormányok vezetői és sok a magánjellegű vélemény is. A gyermekekről mindenki lesütött szemmel hallgat.

Pontosan 10 éve lesz, hogy Beszlán városban a "Tudás Napja" fesztivált tartották. Állig felfegyverzett terroristák 1200 gyermek túszt ejtettek. E terrorista támadás következményeként 186 gyermek halt meg. A gyermekek elleni erőszak már egy évtizeddel ezelőtt is új magaslatokat ért el.

A gyermekek egészsége és biztonsága a modern világ nagyon kevés értékeinek. A terrorizmus brutalitása azt vette célba, ami szentnek számít. A terrorizmus manapság nem adott személyek elleni merényleteket jelenti, hanem a civilek elleni értelmetlen terrort. Tisztán érzékelhető, hogy a módszer a gyermekek szándékos célbavételét is jelenti. Az életben maradottak fájdalmát, a holttestek embertelen bánásmódja is fokozza. Nincs olyan európai ember, kinek szíve nem szorult össze.

A gyermekek lénye, léte, maga az élet. Ők képviselnek mindent, mely az élet továbbvitelével kapcsolatba hozható és ezt tudják a harcolók. Nem létezhet nagyobb fájdalom, mint a gyermek elvesztése. Emlékezzünk a tragédiát szenvedett gyermekekre, mert elvesztésükkel a jövő egy része veszett el és ez pótolhatatlan.

Dr. Pellek Sándor

a hadtudomány PhD fokozatosa